[2011.
                      08. 13] Természetjáró
                      találkozó Esztergomban  
                Már 49. alkalommal találkozhattak az ország postás és távközlési
                  dolgozói közül azok, akik kirándulni vagy erejüket-ügyességüket-természetismeretüket
                  másokkal összemérni szerették volna. Ezúttal Esztergom központtal
                  került megrendezésre a természetjáró találkozó, amelyet a szokásos
                  kirándulásokon és túraversenyen kívül idén városismerkedő verseny
                  is színesített. Az előzetesen benevezett 63 csapat ezúttal
                  köves ösvényeken és sáros utakon küzdhetett meg a Pilisszentkereszttől
                  délre eső tereppel, a rendezők által kitalált feladatokkal,
                  a ravaszul elhelyezett ellenőrző pontokkal és egymással. 
                Családunk ezúttal egy négyfős csapattal állt rajthoz a legkönnyebb
                  versenyszámban, ami az időjárás és a terep miatt így is épp
                  elég nehéznek bizonyult. Induláskor nem volt eldönthető, hogy
                  mennyire kell esőálló ruházat, így az a hátizsákba került.
                  A rajtot követő pár percben aztán eleredt az eső, áztatva a
                  térképet-túraleírást-ellenőrző kartont. Még az első ellenőrző
                  pont előtt ideges darazsakba botlottunk, melyek a csapat két
                  tagját is veszélyesnek ítélték, ezért megcsípték. Most aztán
                  jól jött az eső, nem kellett különösebben borogatni a szúrások
                  helyét, lelohadtak a folyamatos áztatástól. A közjáték ellenére
                  sikeresen megoldottuk az első ellenőrző pont kiválasztását
                  (már itt kettő közül kellett a helyesnél igazolni ott jártunkat),
                  majd folytattuk a túrát. Később még két helyen találkoztunk
                  hasonló megtévesztési szándékkal, közben az ötödik ellenőrző
                  pontnál elértük a túra legmagasabb pontját, mindvégig esőben,
                  kisebb-nagyobb csúszós kövekkel borított ösvényeken haladva.
                  A vízszintes részeken aztán széles dózer úton és sima erdei
                  utakon haladhattunk, a térkép alapján már nem volt több emelkedő,
                  így azt gondoltuk, hogy túl vagyunk a nehezén. A terepi távolságmérést
                  követően kezdődött a lejtős rész, ahol vendégmarasztaló sár
                  fogadott bennünket, így még volt mit erőlködnünk. Közben olyan
                  tereptárgyak látószögét kellett volna pontosan megmérnünk,
                  amelyek a leereszkedő felhők és a közbeeső völgyből felszálló
                  füst miatt alig látszottak (lehet, hogy nem is azt mértük,
                  amit kellett volna). Végül a 12. állomáson megkaptuk a totót,
                  amit a célban kellett leadnunk. Örültünk, hogy nincs több megpróbáltatás,
                  leszedtük a sarat amiről tudtuk, majd elindultunk Esztergomba. 
                  A csapat fiatalabb része szépen elaludt az autóban, végigaludták
                  az ebédidőt is. Így csak öt órakor kezdhettük meg a várossal
                  ismerkedő versenyt, melynek során egy vaktérképen bejelölt
                  helyeken kellett 17 kérdéscsoport kérdéseit megválaszolni.
                  A gyerkőcök bírták, végigcsinálták a két és fél órás városi
                  kóborlást a közel 3 órás erdei túrázgatás után. Feltehetően
                  ez kicsit változatosabb volt nekik, hiszen érdekes épületeket,
                  szobrokat láthattak, cukrászdát is fel kellett keresni, meg
                  persze volt útközben pár játszótér is. Sajnos a késői indulás
                  miatt két helyre már nem jutottunk el a 18-ból, így is csak
                  negyed 8 után tudtuk leadni válaszainkat. Mindenesetre körülnéztünk
                  Esztergomban, ami nemcsak a Bazilikából áll, sok kis érdekes
                  dolog, emlék, látnivaló van elrejtve a kis utcákban is. 
                  Ezután rendbe szedve magunkat vártuk az esti eredményhirdetést.
                  A városismeretnél a hiányzó (5 pontot érő) feleletek nagyon
                  hiányoztak, 4 ponttal lemaradva a győztestől a 10. helyen végeztünk.
                  A délelőtti túraversenyen jobban szerepeltünk: a csapat (immár
                  harmadik alkalommal egymás után) második lett (sajnos egy héttel
                  a verseny után sem tudjuk még, hogy miben voltunk ügyetlenebbek
                  másoknál), a gyerekeknek még a kapott kupával is volt erejük
                  táncolni. 
                  Ezt a hazaindulás követte, otthon sikerült gyorsan túlesni
                  a fürdésen és egyebeken, majd ágyba bújni. Tizenharmadik részvételünk
                  nem bizonyult balszerencsésnek, jövőre az ötvenedik találkozót
                  rendezik, tervek szerint a Budai-hegységben. Ha rajtunk múlik,
                  akkor ismét rajthoz állunk, reméljük egyre több postás munkatárs
                  társaságában. 
                
                Márkus Attila 
                  Kelet-magyarországi Postás SE 
                  
                  "Mérjük
                    meg a két szélső torony látószögét."  
                  
                  A felfelé vezető út elején, esőkabát kiosztás.                 
                  
                  Célba értünk, csapzottan, jóleső fáradtsággal.                 
                  
                  A harangokat megtaláltuk, viszont nem volt a kérdések között.                 
                  
                  Estére már csak-csak elfáradtak a kicsik is. A kapott pólót
                  pedig nem adják vissza, hiába nagy rájuk.                 
                
  |