[2011. 07. 14] Túra Horvátországban avagy öt csodaszép nap a Velebit-hegységben

Gyertek velünk a Velebitbe túrázni - invitált bennünket Magdi, az Újvidéki Postás Egyesület vezetője. Jung (horvát turista-barátunk) állította össze a programot, jó buli lesz! Hát lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?
Útra keltünk. Csütörtök késő délután találkoztunk Jablanacnál, az Adria partján, szemközt Rab szigettel. Megpillantva a jablanaci turistaházat (40 méter szintmagasságban, mindössze 200 méterre a parttól)... és a 106 felfelé lépcsőt leküzdve, még a lélegzetünk is elállt.
Jung változatos programot állított össze. Jártunk a "Premuzic turista út" egy rövid szakaszán, meglátogattuk a zavizani turistaházat és környékét. Ez a terület a botanikai kertjéről, fenyves erdeiről, tengeri kilátásáról és viperáiról(!) híres.
Másnapra "csúcsmászás" volt beígérve, előtte egy kis "őserdő" látogatás. Ezen a kopár, fehér sziklavilágáról jellegzetes területen üdítő színfoltként tárult elénk a "stirovacai őserdő" vegyes lombozatú erdősége. Most már jöhet a csúcs! Lazán, kis erőfeszítéssel, mindössze 100-200 méter szintkülönbséget legyőzve elértük a "Kite" 1550 méteres magasságát. Szerb turistatársaink kicsit élcelődve érdeklődtek afelől, hogy ismerem-e a kite szó magyar megfelelőjét? Örömmel jelentem, most már igen... legközelebb veletek is megosztom az infót…
No de nemcsak a túrázásból áll a nap, hiszen ott van a csodálatos Adria! Minden délután sikerült megmártózunk a tengerben. Az azúrkék tenger, a sirályok jellegzetes hangja, a barátságos túratársak….jó érzéssel töltötték el szívünket.
A zavratnicai öbölről néhány szó: a jablanaci tengerparti sétányról könnyen megközelíthető, kb. 1 km hosszúságú. A kanyargós, sziklákkal szegélyezett úton - a gyanútlan sétálóra hozva a szívbajt - az ember elé toppan a természetvédelmi őr, és követeli a belépődíj megfizetését… Az öbölben, a tengerfenéken található az a második világháborúban elsüllyedt hajó, melyet a búvárok előszeretettel keresnek fel.
Vasárnap délelőtt búcsút vettünk Magdiéktól, ők Újvidék felé hazaindultak. A mi kis csapatunk ezt a napot a strandolásnak szentelte. A hétfői nap is rendelkezésünkre állt, így Béla túravezetőnk külön programot állított össze nekünk. Fájó szívvel vettünk búcsút a tengertől, majd a szárazföld felé indultunk. Mai programként a Ljubicko brdo 1320 méteres csúcsát tűztük ki célul. Hát... az itinerben igazat írtak, valóban kellett az a 2 óra fel, a csúcsra! Pedig nagyon mentünk…
De a végeredmény: fentről, a hegyhátról, és a csúcsról igazi magashegyi panoráma, a Pag és a Rab szigettel és az Adriával, a mediterrán növényi társulások, a pazar színorgia, a vadon termő orchideák, a bokros kövirózsák látványa és illata rabul ejtett bennünket. Méltó befejezése volt ez az elmúlt öt napnak!
Videmo se Velebit, videmo se Jadransko more, még látjuk egymást!

Jablanac, 2011. június 10-13. Máté Rita

[ képgaléria ]