[2011. 06. 18] Szekszárdiak év-indító túrája

Ragyogó tavaszi napsütésben indultunk régóta tervezgetett túránkra, hogy bejárjuk a szekszárdi dombság szőlővidékét és erdeit.
Lelkes kis csapatunk lendületesen vette a lábikra és "ülőalkalmatosság" formáló emelkedőket, ereszkedőket a kora tavaszi tájban.
Az éppen csak ébredő fák alatt egész nap varázslatos virágszőnyegekben, színpompás bokrokban gyönyörködhettünk, " mindent a szemnek, semmit a kéznek " alapon. Egyetlen növényt, medvehagymát viszont szívesen gyűjtöttünk volna, de e szándékunk kútba esett: egyetlen tövet sem találtunk. Vagy " elvándoroltak " útvonalunkról, vagy talán a medvéknek volt túl jó étvágya – töprengtünk.
Az erdő állatvilágával viszont szerencsénk volt, sok kisebb-nagyobb - éppen napfürdőző - képviselőjével sikerült összefutnunk.
Ők természetesen nem tartottak velünk, egy kullancs / figyelem, már felébredtek ! / kivételével, amelyet "sikeresen" sikerült hazaszállítanunk.
Találkoztunk viszont sok más túrázóval, ami szintén élményt jelentett. Különösen amiatt, hogy megállapíthattuk: ebben a rohanó, közömbös világban legalább még az erdőjárók szeretettel és előre köszöntik egymást.
Persze azért az egész napos túrát némi pihenővel, " töltekezésre szánt " idővel meg-megszakítottuk.
A beszerzett kéretlen útitárs, és néhány jól elhelyezett vízhólyag ellenére, kilenc egészségesen eltöltött órával és húszegynéhány kilométerrel gazdagabban, azzal az elhatározással tértünk haza, hogy FOLYTATJUK!

Mácsik Pál
2011. április 2.