[2011.
05. 31] Győriek
- mosonmagyaróváriak Vinkovciban
2011. május 20-22-én Vinkovciban a már hagyományos Robert
Bajtal emléktornán a Dunántúli Postás SE-t a győri-mosonmagyaróvári
kispályás labdarúgó fiúk és röplabdás lányok képviselték. Lányaink
két serleget is kaptak, egy az elért 2. helyért, egy pedig
a legjobb mezőnyjátékosnak járt. A fiúk becsülettel, sportszerűen
küzdöttek, de rendkívül nehéz csoportjukból nem sikerült a
továbbjutást kivívniuk. A találkozó ezúttal is jól szolgálta
a horvát és magyar postások több évtizedes múltra visszatekintő
barátságának elmélyítését.
És most álljon itt egy levél, aminek tartalmát
írójának hozzájárulásával nyilvánosságra hozhatok…
Tisztelt Elnök Úr! "In medias res", az események
közepébe vágnék, tán némi bevezető szükségeltetne, de úgy
gondolom, hogy számomra
nem az előkészület, hanem a megélt események megírása a fontos,
bár a felvezetés sem volt kis dolog a DPSE részéről.
A hétvégén egy nem mindennapi esemény
részese lehettem Horvátországban, ami úgy gondolom az ember
életében nem túl gyakran adatik meg.
A mai rohanó világunkból egy olyan rendezvényre sikerült kijutnom
ami egy kicsit "megállította" az időt abban az értelemben,
hogy a teljes feledés homályába merüljenek a dolgos hétköznapok
és csak a kollégákra, ismerősökre, barátokra, a sportra és
az ön felett szórakozásra kellett, hogy figyeljen az ember.
E program megvalósításában elévülhetetlen érdemei vannak a
Dunántúli Postás Sport Egyesületnek, így mint vezetőjének neked
is Elnök Úr.
Ezt a hétvégét nem közhelyként, de tényleg nem feledem, bár
remélem ezt mondhatom az ott megjelent sporttársaim nevében
is.
Nem kis katartikus élményt nyújtott ez a sport emlék torna,
aminek felbecsülhetetlen értéke van a tekintetben, ami ott
kint fogadott minket, az emberek vendégszeretete tisztelete,
megbecsülése és amelyhez társult a DPSE sportdiplomáciája és
kitűnő szervezése, hagyományőrzése.
Manapság nem tudok olyan szervezetről aki tagjait ilyen nívós
nemzetközi rendezvényre eljuttatja, aminek olyan felbecsülhetetlen
eszmei értéke van, (én itt az anyagit is megemlíteném, de úgy
gondolom ez másodlagos persze nem elhanyagolandó tényező) amit
lehet, hogy sokan fel sem tudnak becsülni, de remélem ők vannak
kevesebben.
Ez a rendezvény egy olyan töltetet, felüdülést és felejthetetlen
emléket állít, amire ha hosszú évek múltán is emlékezünk mindig
is szívünk mélyén foglal majd helyet.
Remélem akik már át élték vagy át fogják a jövőben élni a
hasonló rendezvények hangulatát, érzéseit, Ők is fogják tudni,
hogy milyen nagyszerű dolog is az amiben részesültünk, részesültek
és részesülni fognak.
A hagyományokat úgy gondolom őrizni kell és ez így van rendjén
ahogy ezt Ti is teszitek.
Én zárszóként köszöntemet szeretném kifejezni neked Elnök
Úr, és mindazoknak akik segédkeztek abban, hogy eljuthassunk
egy ilyen szép, barátságos helyre és ismeretséget köthessünk
kitűnő emberekkel, mint honi mint vendéglátóink tekintetében.
Maradok tisztelettel:
Hajnal Péter
DPSE tag.
|
