Kenuval a szigetek között

A Duna a második leghosszabb folyam Európában.  Németországban, a Fekete-erdőben ered a Donaueschingennél, és innen délkeleti irányban 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. Magyarország egész területe e folyam vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza 417 km, ezért az ország vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója: 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük  fővárosok: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád. Természeti adottságai sok turistát vonzanak. Ezek a tankönyvi adatok, melyeket annak idején mindnyájan jól megtanultunk az iskolában. De van egy olyan Duna is, melyet rajta evezve, benne úszkálva, a partján ücsörögve, sétálva a valóságában  ismerhetsz meg. Főleg ha vagy olyan szerencsés, hogy egy kollegád ezt neked megszervezze. Bősze Csaba a DPSE Soproni Körzetének a vezetője idén 6. alkalommal szervezett kenu túrát a sportegyesület tagjainak és hozzátartozóiknak. Munkáját, mellyel 4 csodálatos – ugyan a karizmokat megmozgató és az ülőgumókat próbára tevő – napot ajándékozott nekünk, a résztvevők nevében is hálásan megköszönök.

Első nap a táborban való gyülekezésnél szembesültünk azzal, hogy igazi válogatott csapat jött össze. Volt közöttünk kisiskolás és idősebb, volt soványka és teltebb, alacsonyabb és szép magasnak mondott. Sőt, mindnyájunk örömére, egy izgő – mozgó yorkshire terrier is, aki a vízen megtett kilométereket a kenu aljában szaladgálva is megfejelte. A pihenések idején összekapcsolódó kenukban kézről kézre járt. A gyerekek és felnőttek egyaránt versenyeztek kegyeiért . Az első bemelegítő napon volt is riadalom amikor egy átemelésnél megálltunk és gazdái partra tették. A többieket követve bátran haladt a sodrásban, míg a víz erősebb nem volt nála és elkezdte sodorni az éppen 2,8 kg-os kutyust. Többen indultunk megmentésére, mert nem volt még ismert, hogy az úszással hogy is áll… Megmentését követően fiatal gazdája ölébe kapta és a többiekkel együtt lecsúszdázott vele. Vizet érve elengedte és kiderült, hogy választott úszásnemében, a  kutyaúszásban profi. 

Második napunkon az út felére elfáradtunk. Hiába, az evezés  kemény munka! Karjainknak jót tett minden megállás. Legjobban viszont az esett, ha az öböltől, ahol megálltunk egy fürdésre, pár méterre volt egy vendéglátó hely is, ahol korosztályonként különböző hideg frissítővel doppingolhattunk magunkat. Kellett is ez a csapatnak, mert a harmadik napon 34 km-t kellett legyőznünk. Talán a fáradtságnak tudható be, hogy egyik kenu utasai beborultak a vízbe és gyakorlatban, sok nevetés közben  sajátíthatták el a vízben történő kenuba szállás mesterfogásait. 

Alig, hogy túl voltunk ezen a gyakorlaton, 10 hajóból álló csapatunk evezős verseny közepén találta magát. Majdnem le kellett fújni a  kétpár evezősök  futamát, mert egy kisebb kanyar után beeveztünk a célba. Persze a versenyzőkkel szemben, akik vészes gyorsasággal közelítettek. Három napos tudásunkat összeszedve menekültünk a nádas és a pálya szélére, ahol három futamot nagy lelkesen végigszurkoltunk. A hangosbemondótól végül engedélyt kaptunk, hogy a nádas közvetlen közelében, a pálya vonalát tiszteletben tartva lecsoroghatunk. Ez 90%-ban sikerült is. Egyik 4 evezős kenunk kormányosa irányt tévesztett és kisebb kavarodást okozva a rajthoz felálló szintén 4 evezősök közé irányította a hajót, ami olyan közel ment el a versenyzők mellett, hogy azoknak teljesen fel kellett emelni az evezőjüket, hogy a teljes keveredést elkerüljék. Tapasztalatokban gazdagon és megfáradva zártuk a napot. Estére jóleső  bágyadtság uralkodott el rajtunk. Liza kutyus  negyed órát is hagyta magát cirógatni, holott a kezdetekkor örültünk, ha fél percig kézben maradt. Izomlázunkat élményeink felelevenítése közben vasárnap Lipóton a strandon pihentük ki.
Mindenkinek, akinek lehetősége adódik, ajánlom, hogy próbálja ki a sportolás ezen formáját. Nem fogja megbánni és életre szóló élményeket tudhat magáénak.

Wenczel Csilla