Soproni (barlang)ászok
2014.
június 6-án gyülekező reggel 6-kor a szokásos helyen, a Selmeci
utcában. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, nekivágtunk a kb.
6 órás buszozásnak.
Lentinél egy rövid pihenő, postalátogatás
után Magyarországot magunk mögött hagyva a szlovén autópályára tértünk.
A buszból megcsodálhattuk a környező hegyeket, a hegyoldalon lévő kis
falvakat. Útközben a trojani fánkos nem hagyható ki. Kis idő múlva már
hatalmas fánkot majszolva gyönyörködhettünk a kilátásban. Miután
mindenki adott a kulinális élvezeteknek, indultunk tovább első úti
célunk felé, Skocjan cseppkőbarlanghoz. A belépőjegy megváltása után
egy rövid sétát követően értünk a barlang bejáratához. Odabent sajnos
nem lehetett fényképezni, de kárpótolt bennünket a cseppkövek
formavilága.
A barlang 1885 óta látogatható, 1986-tól az
UNESCO Világörökség része. A barlangban max. 12 0C van, ezért a kinti
hőség ellenére melegen öltöztünk. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy
1851-ben kezdődött a felfedezése. A bejárati szakaszt a Csendes-barlang
képezi, 70 m mélyen a felszín alatt. Majd a Morajos-barlanggal
folytatódik. A szakasz átlagmagassága 100 m, a legmagasabb pontja 150
m. A legmélyebb és a legmagasabb pontja közötti különbség 209 m. A
felszín alatt a Reka folyó tört utat magának morajló vízeséseket
létrehozva. Az 1965-ös árvízkor a barlang ¾ része víz alá került,
melyre egy tábla emlékeztet. Ősszel, a csapadékosabb időszakban, és
tavasszal, a hóolvadáskor a vízszintemelkedés miatt a barlang nem
látogatható.
Kiérve a „hűvösből” lépcsőn, illetve lifttel
juthattunk ki a víznyelőből. A buszhoz visszaérve olthattuk
szomjúságunk, majd irány Koper. Rövid adminisztráció után mindenki
elfoglalhatta szobáját. Végül szabadprogrammal zárult a nap.
Koper-Capadistria Szlovénia egyetlen tengeri kereskedelmi kikötője.
Megmártózhattunk a tenger hűs habjaiban és csodálhattuk a naplementében
távozó konténerhajókat.
Másnap fél 10-kor indultunk tovább a
következő cseppkőbarlanghoz. Postojna cseppkőbarlang több mint 200 éve
látogatható, a felderített járatok hossza 21 km, ebből 5 km-es szakasz
látogatható részben gyalog, részben kisvasúttal. A meleg ruha itt is
kellett. A barlangban közlekedő kisvasutat 1872-ben építették.
Színekben és formákban gazdag cseppkőerdő között vezetett a gyalogos
szakasz. Megismerkedhettünk a vak gőtével, mely itt él a
cseppkőbarlangban. Itt található a világ első földalatti postahivatala.
A másfél órás út után a barlangból kiérve megvásárolhattuk a bejáratnál
illetve a kisvasúton készült képeket (sajnos itt se lehetett
fényképezni). Végül indultunk tovább Bledbe, aznapi szálláshelyünkre. A
szállás elfoglalása után szabadprogramként meg lehetett nézni a bledi
várat, illetve át lehetett csónakázni a tó közepén lévő szigetre.
A
vár történelme az 1004-es évbe nyúlik vissza. 1511-ben a földrengés
súlyosan megrongálta, - a felújítás után kapta meg mai formáját. A tó
közepén egy kis szigeten áll a Nagyboldogasszony-templom, melyhez 99
lépcsőfok visz fel.
Az utolsó napra maradt a Bohinji tó és a
Savica vízesés. A vízesés a Bohinji tó északnyugati sarkában található.
70 m magasból zúdul a mélybe, majd 1-2 km után belefolyik a Bohinji
tóba.
Rövid szabadprogram után végül nekivágtunk a hosszú
hazaútnak. A fáradtságtól és a busz monoton zúgásától szinte mindenki
hamar álomba szenderült, ezért nem is tűnt olyan hosszúnak a visszaút.
Végül
feltűntek szemünk előtt az ismerős tájak és megérkeztünk a
kiindulóponthoz. Élményekben gazdagon térhetett mindenki nyugovóra,
most már a saját ágyába. Hisz’ a mondás örök: „Mindenhol jó, de legjobb
otthon!”
Horváth Hajnalka
Felkerült 18 db fotó a képgalériába!
