Második alkalom, hogy a Nyugat-magyarországi Területi Igazgatóság területén dolgozó Technológiai Működésellenőrzési munkatársakból (területi biztosokból) álló csapat körbekerékpározta a „Magyar Tengert”.

Négy éve volt az első alkalom, hogy megvalósítottam régi álmomat, - körbekerékpároztam a Balatont! Maradandó élmény volt! Már az első alkalommal megfogadtam, hogyha tudom, ezt évente akár többször is megismétlem. Az akkori elhatározást eddig sikerült megvalósítanom, azóta évente legalább kétszer teljesítettem a távot. Egy ilyen, évenkénti kerekezés alkalmával merült fel az ötlet, hogy ezt az élményt milyen jó lenne egy csapattal, mondjuk a munkatársakkal átélni.

2013. január elején, mikor az éves programokat terveztem, eszembe jutott a munkatársi kerékpártúra ötlete. Mivel a pozitív fogadtatásban nem voltam biztos, az egyik munkatársamnak (akit hasonló „őrültnek” gondoltam) elmondtam a túra elképzelésemet. Tetszett neki az ötlet és megígérte, hogy ő biztosan eljön velem, ha kell, akár kettesben is körbebringázzuk a Balatont. Ettől kezdve nem volt mit vesztenem, egy, a munkatársi körbe elküldött e-mailben nyilvánosságra hoztam a kerékpártúra ötletét. Talán én lepődtem meg a legjobban, amikor rövidesen 14 fő jelentkezett és biztosított részvételéről. Innen már nem volt visszaút. Kinéztünk egy májusi hétvégét, én pedig keszthelyi indulással, balatonfüredi és siófoki szállással megszerveztem a háromnapos kerékpártúrát. Úgy gondoltam, hogy egy valamit magára adó túrának kell hogy legyen fővédnöke. E nemes poszt betöltésére felkértük csoportunk vezetőjét, Kasza Gyulát, aki elvállalta a feladatot és a szálláshelyeken Nagy Tamás referens munkatárssal (aki a poggyász gépkocsival történő szállításával a „logisztikát” biztosította) várta kis csapatunkat, előkészítve érkezésünket, biztosítva az ellátást. Hihetetlen jó hangulatban, rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza Keszthelyre. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy még körbe se értünk, amikor többen az őszi túra lehetőségét boncolgatva azt kérdezték, mikor jövünk újra.

Ez év januárjában már nem volt választásom (amit egyébként nem is bántam), szervezni kezdtem az elmúlt évihez hasonló, háromnapos Balaton körbebiciklizést. Az elmúlt évben még hezitáló munkatársak az élménybeszámolókból bátorítást kaptak. Most már ők is jelentkeztek, így, a május 16-18-ra tervezett kerékpározásra immár 20 fő kerekező jelentkezett. Közeledve a tervezett májusi időponthoz, a hírcsatornákon egyre aggasztóbb időjárási előjelzést kaptunk. A magam részéről próbáltam lelket önteni a csapat tagjaiba, de az indulás előtti napon, fájó szívvel és nagyon-nagy szomorúsággal az indulást le kellett mondanom. Túránk hívatlan vendége „Yvette” (a déli ciklon) erősebbnek bizonyult. Az orkán erejű szél, a szinte vízszintesen eső zivatar, valamint az elöntött déli part csak kalandtúrára adott volna lehetőséget, nem az oly’ áhított gondtalan kerekezésre. Még időben sikerült mindent „visszacsinálni”, a szállást, az éttermi foglalást, kerékpárbérlést, stb.

Ahogy a „romeltakarítás” megtörtént, már az újabb megrendezés lehetőségével foglalkoztunk. Sok lehetőségünk, szabad hétvége már nem volt. Ezért az első, viszonylag széles körben megfelelő hétvégének a Pünkösd bizonyult. Sajnos ez az időpont már két munkatársnak (egyik a „logisztikusunknak”, Nagy Tamásnak) nem volt jó. Újrakezdtem a szervezést, a túrát sikerült június 6–8-ra, 20 fő kerékpáros részvételével átszervezi. Az újabb várakozás csak fokozta izgalmunkat.
 
Június 6-án, pénteken reggel sorban érkeztek a résztvevők Keszthelyre, csatasorba állítva bringájukat. Két munkatársunk (Horváth Imre és Kovács Krisztián) bemelegítésként előző nap Pápáról kerékpárral érkezett, jócskán megtoldva ezzel a 210 km-es balatoni túrakört. A reggeli kisebb problémákat legyőzve (pl. meglazult hajtókar), 10 óra körül elindultunk. Ki-ki megtalálva társaságát, haladási sebességét, 4-5 fős csapatokat alkotva (így nem fenntartva és akadályozva a kerékpárúton közlekedőket) haladtunk. Egyes helyeken bevártuk egymást, kicsit pihenve, majd ismét folytatva utunkat, késő délutánra érkeztünk Balatonfüred – Arács Postás Üdülőbe. Itt volt első napi pihenőnk. A jó időnek és nem utolsó sorban önzetlenül  segítő területi biztosok közreműködésének köszönhetően bográcsban főtt marhapörkölt várt bennünket, melyet sikerült jó hangulatban, a napi történéseket felidézve elfogyasztanunk. Fővédnök úr meglepte szerény csapatunkat. Elmondta, hogy a túránkat a Dunántúli Postás Sportegyesület támogatja, tekintve, hogy valamennyien SE-tagok vagyunk. A támogatás részeként mindenki kapott egy „egyen pólót”. Másnap új pólónkat felhúzva, nem kis feltűnést keltve indultunk el Arácsról. A kerékpárúton ettől kezdve már csak „zöldek” jelzővel (pólónk színe alapján) említettek bennünket! Az idő továbbra is kegyes volt hozzánk, így ragyogó napsütésben értük el a balatoni túra (szerintem) legszebb szakaszához, a balatonvilágosi löszfalhoz. A fal tetejéről az elénk táruló panorámában gyönyörködve fürkésztük a túlpartot.  A látványtól lenyűgözve igyekeztünk magunkba szívni mind azt a szépséget, frissességet, jó levegőt, amit a „Magyar Tenger” nyújtani tud. A látottak alapján többen megforgalmazták: „már ezért érdemes volt ennyit kerekezni!”.
Innen a Siófoki Postás Üdülőhöz eltekerni már csak levezető gyakorlatnak számított.
Az előre megrendelt vacsora elfogyasztása után az üdülő éttermében összegyűltünk. Fővédnökünk újabb meglepetéssel szolgált. A Dunántúli Postás Sportegyesület támogatásával készült egy emléklap és egy érem. (Az érem elején kerékpáros, hátoldalán „Balatoni biciklitúra 2014” felirat.) Mind az érmet, mind az emléklapot (megelőlegezve a holnapi visszaérkezést) minden kerekező megkapta. Az éttermi vacsora elfogyasztása után az üdülőben nosztalgiáztunk, a szünetekben – harmonikaszó mellett – nótáztunk. Természetesen nem maradhatott el a „Szeressük egymást gyerekek…” című „biztosi nóta” sem.
A harmadik nap a túra leghosszabb szakasza várt ránk. A hosszabb távot ellensúlyozta a déli part lankássága. Mindennek köszönhetően viszonylag gyors szakaszidőkkel, de azért többször meg-megállva, gyönyörködve a tó szépségében, a délutáni órákban visszaérkeztünk Keszthelyre.

A három nappal ismét életre szóló élményt szereztünk. A teljesített 210 km három nap alatt nem versenyteljesítmény, de nem is ez volt a célunk. Mi csupán bringázni, mozogni akartunk. Együtt lenni, közös élményt, emléket szerezni.

Túránk lényegét  az emléklapra írt szöveg fejezi ki hűen: „A barátság és összetartozás erősítésének jegyében rendezett balatoni körbebiciklizés résztvevőjének.”

Köszönöm mindenkinek a részvételt. A csapat nevében köszönöm a Dunántúli Postás Sportegyesület vezetőinek a sportkörtől kapott támogatást. Köszönet mindazon munkatársaknak, akik munkájukkal segítették kerékpározásunkat: Kálóczi Annának és Balogh Lászlónak az első nap estéjén készített finom vacsoráért, Katona Tamásnak a csomagjaink szállításáért.

Végül, akik körbekerekezték a Balatont: Bányai Judit, Borszéki Szilvia, Hencz János, Horváth Imre, Kovács Katalin, Kovács Gyula, Kovács László, Kovács Krisztián, Kocsmár Róbert, Németh Erika, Péterné Török Andrea, Schäffer Tamás, Solymár Zsolt, Szabó Anita Eszter, Takács Gyöngyi, Tóth Tivadar, Tóth Zoltán, Újvári Gábor, Varga Tünde és jómagam:

Ihász Kovács Lajos
területi biztos (a túra szervezője)



Felkerült 46 db fotó a képgalériába!