Győriek Dobogókőn
A győri sportkörzet 2014. május 24-ére meghirdetett Dobogókőre egy túrát.
Dobogókő
a Visegrádi hegység legmagasabb - 699 méter - és leglátogatottabb hegyi
kirándulóközpontja. Körülötte alacsonyabb, de még így is
500 méter fölé nyúló hegyek vannak. A hegytetőn található Magyarország
egyik legszebb kilátóhelye, valamint több szálláshely és étkezési
lehetőség várja az ide érkezőket. Dobogókő több fontos turistaút
csomópontja. Az ezoterikus elmélet szerint a hegy mélyén a Föld szíve
dobog.
Összesen 67-en jelezték, hogy szeretnének részt venni
ezen a rendezvényen. A nagyszámú érdeklődésre való tekintettel, kettő
busszal és egy személygépkocsival vágtunk neki az útnak.
Mosonmagyaróvárról indult egy busz reggel háromnegyed hétkor. Fél nyolc
körül értek Győrbe, hogy felvegyék az onnan indulókat. Az utunk
Dobogókőig zavartalanul, jó hangulatban telt. Útközben több helyen futó
zápor kísért bennünket, de mire a közel 700 méteres magasságban fekvő
úti célunkhoz értünk, ragyogóan sütött a nap.
Megérkezésünk után
kicsit mindenki kinyújtóztatta magát, aztán nekivágtunk az előre
meghirdetett túra útvonalának. A társaságban voltak rutinosabb és
kevésbé gyakorlott túrázók, akik csak lassabban tudtak haladni. A
csoport eleje olyan tempót diktált, hogy nagyon lehagyták a végén
haladókat. Így esett meg, hogy a csapat nagyobbik része jóval hosszabb
útvonalat járt be, mert nem az előre megjelölt útvonalon haladtak.
Mondhatnám úgy is, hogy eltévedtek. A Hosszú-hegy vonalán egészen a
„Szent kút” nevű forrásig gyalogoltak, majd onnan visszafordulva
jutottak vissza a kiinduló pontra. Mivel egy jó darabig azért a
lemaradók látták, hogy merre halad az eleje, követték őket, így aztán
ők sem a meghirdetett túraútvonalat járták be, egy darabig mentek a
társaság eleje után a Hosszú-hegy mentén, majd a Kanyargós-patak
partján indultak vissza a túra kiindulópontjára, Dobogókőre. Senki nem
esett kétségbe, a fontos az volt, hogy az előre megbeszélt időpontra
mindenki visszaérjen a parkolóba. Akinek még maradt energiája,
végigjárta a Thirring körutat is, ez a Pilis egyik legérdekesebb
sziklaalakzatokat mutató körútja. Ezt a körutat Táltos körútnak
is nevezik, mert úgy látják, hogy az út vonalvezetése egy turulmadár
körvonalát mintázza. Megállapítottuk, hogy a környék gyönyörű. Rengeteg
a turistaútvonal, az ember szíve szerint minden hétvégére beiktatna
egyet közülük, hogy mindet végigjárhassa.
Rövid pihenő után
indultunk tovább Szentendrére. Az 1600-as, 1700-as években épült
város a Dunakanyar déli kapuja, a templomok és a múzeumok városa. A
belvárosi épületek, templomok mind azt a kort idézik. Mintha az ember
kicsit visszarepült volna az időben. Végig sétálva a Duna korzón,
láthattuk a nem sokkal korábban a folyón levonult árhullám nyomait. A
parti éttermek, vendéglátóhelyek tele voltak turistákkal. A városi
szabad program mindenkinek lehetőséget adott egy kis levezető sétára a
túra után.
Este hat órakor indultunk vissza Győrbe és
Mosonmagyaróvárra. Biztosan minden résztvevő kellemesen elfáradt, mert
az élmények megbeszélése után sokan bóbiskoltak, akik meg nem, azok is
nagyon elcsendesedtek. Összességében nagyon jól sikerült ez a nap. Úgy
gondolom, mindenki jól érezte magát.
Kovács Kata
Felkerült 28 db fotó a képgalériába!