Eljött a várva-várt nap, a Kosár Kupa napja, március 29-e, ahol jellemzően pécsi cégek kosárcsapatai adnak randevút egymásnak évről évre. Az évi kétszeri megmérettetés kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy amatőr csapatok komolyabb keretek között, bírói és dokumentált játékvezetéssel kiálljanak a „nagyközönség elé” a Kodály Gimnázium sportcsarnokában. A jellemzően 6-8 résztvevő csapat játékosai vegyes képet mutatnak a korábbi igazolt játékosok és a teljesen kezdő munkatársak sokszínű skáláján.

A mi postás csapatunkra azonban joggal lehetünk büszkék, hiszen számos nagy tudású kollegát tudhatunk sorainkban!
Így például Csicsek Tamás labdazsonglőrünket, vagy Kollár Józsi és Szabó Zsolt gyors mozgású sporttársunkat. Irányítónk, Kovács Bernadett és testvére, Cili képviselte a női ágat, tekintettel arra, hogy kötelező legalább egy  szereplő jelenléte a szebbik nemből is.
Jómagam csupán gyerekkoromban valaha játszó, de mindig kosárlabdát szerető egyén,  inkább csak a játék szervezésében jeleskedtem. A mostani tornán Dulánszky Jenővel a center szerepet vállaltam be.

Megérkezésünkkor Csicsek Tomi és Kollár Józsi ünnepélyesen bejelentették:  „GYŐZNI FOGUNK, LENYOMUNK MINDENKIT!”. Örültem az optimizmusnak, hiszen eddig csupán a negyedik helyet sikerült elérnünk, de éreztem, ma minden megtörténhet.
Az első összecsapás …. hááát, fogalmazzunk úgy, nem indult túl bíztatóan. Ellenfelünk 6:0-ra vezetett, mire megtört a jég, és mi is dobtunk egyet. Aztán az ellen állandósult 6-8 pont előnyét a félidőre sikerült 4 pont különbségre lefaragni. Éreztük, hogy bele kell adni apait-anyait, ha meg akarjuk fordítani az eredményt. A csapat összeállt. A kezdeti - talán a bírói jelenlétnek köszönhető - megszeppenésünk után a második félidő közepén egyenlítettünk, majd kihasználva ellenfelünk lélektani mélypontját, fordítani tudtunk. Ez újra gerjesztette az indulatokat minkét fél részéről, olyannyira, hogy egy sikeres blokkolást követően arra lettünk figyelmesek, hogy kistermetű labdazsonglőrünk fejét ellenfelünk  „elsőszámú közellenség agresszora” markában tarja és megrázza. Sporttársunk végtelen nyugalmat erőltetett magára, míg irányítónk – hozzáteszem jogosan –  a kizárását skandálta.
A végén taktikusan húzva az időt és ellenfelünk idegeit, megtartva előnyünket - GYŐZTÜNK!

Második meccsünkre várva alkalmunk volt megnézni leendő játszótársaink - melyet több volt igazolt játékos is erősített -  lehengerlő játékát.
Ahogy várni lehetett, ellenfelünk  erőfölénye hamar megmutatkozott, de mi hősiesen helytálltunk. Sőt!  A másik félidő elején az esélytelenek nyugalmával zsinórban 4 kosarat is dobtunk, s ezzel izgalmasabbá tettük a végjátékot, hiszen már csak 6 pont és egyenlítünk! Lendületünk azonban sajnos ismét megtört, de azért megszorongattuk őket!

Harmadik meccsünket a harmadik helyért játszottuk.

Hát ezt elszúrtuk… Nem kicsit, nagyon!

Egy komlói csapat barátságos sportolóival játszottunk. Átlagéletkoruk egy tízessel több volt a miénknél. Játékuk sem volt kiemelkedő, vezettünk is a mérkőzés elején 12:2-re. És akkor valami történt! Hátradőltünk!
Van úgy, hogy a véletlenszerű események úgy tudnak rendeződni, hogy jelzésértékűvé válnak. Meggyőződésem, hogy most is így történt.  Benne volt a levegőben…
Védelmüket könnyen áttörtük, da a gyűrűről az általunk dobott labdák kifelé, az ellenfélnek befelé csorogtak. Ráadásul hiába voltak idősebbek, mégis gyors ellentámadásokkal, nagy, előre dobott indításokkal sikeresen megtörték védelmünket, és a végére kiegyenlítettek.
A három perces hosszabbítás alatt mindkét csapat 1-1 kosarat dobott, így következett az újabb három perc. Az izgalom a tetőfokára hágott, mindkét csapat védekezése oly’ szinten felerősödött, hogy akcióból nem született gól, csak büntetőből. Először mi kaptunk lehetőséget, de a hatalmas nyomás alatt megremegő kéz nem volt eredményes centerüknél.
A másik oldalon is befújták a faultot ellenünk.
Az első dobás itt is kimaradt, de a második, mint egy dráma tetőpontján, nem kifelé, hanem befelé csorgott.
A nagyon szimpatikus csapat joggal vitte el a harmadik helyet, de mi sem szomorkodtunk sokáig. Éreztük, hogy ennél azért többet tudunk, de azt is , hogy megérdemeltük a vereséget.
Sebaj, novemberben ismét bizonyíthatunk…
 
Künsztler Péter

Felkerült 5 db fotó a képgalériába!