[2013.05.24.-05.26] Robert Bajtal Emléktorna, Vinkovci
Vukovár és a sport
A
Dunántúli Postás SE-nek (illetve jogelődjeinek), valamint a Magyar
Postás Szakszervezetnek most már évtizedekben mérhető baráti és
sport-kapcsolata van a Horvát Postás Szakszervezettel.
Annak
érdekében, hogy e kapcsolatból fakadó páratlan élményeket minél több
sportköri tag átélhesse, a DPSE azt a gyakorlatot folytatja, hogy
minden évben más és más sportkörzet férfi és női csapatának nyújt
lehetőséget arra, hogy részt vegyen a Robert Bajtal Emléktornán Vinkovci városban.
Robert Bajtal fiatalon, a helyi postán munkavégzés közben, a háború pszichés áldozata támadásának következtében hunyt el.
2013.
május 24-26. között ebben a sporttal összekötött emlékezésnek lehetett
részese Zalaegerszeg 1. női röplabda, valamint Pécs 2. férfi futball
csapata.
Az Emléktorna országos
méretű, így 17 focicsapat és 8 röplabdacsapat játszott a helyezésekért,
illetve a sportolás és a barátság élményéért. A fiúk sorsolása nem volt kedvezőnek mondható, így a középmezőnyben végeztek.
A lányok minden biztatása mellett is meg kellett hajolniuk a Robert
Bajtal fiával (!), Markoval felálló Vukovár csapatának nagyobb tudása
előtt. Marko sajnos nekünk is lőtt gólt, s végül a torna legjobb
játékosának választották, - teljesen megérdemelten.
A lányok szoros küzdelemben a 4. helyen végeztek. Fontos
kihangsúlyozni, hogy a DPSE-ben ennek a tornának a hatására egyre több
női röplabda csapat alakul, ami a sportág hazai népszerűségét nézve nem
elhanyagolható szempont.
A túra
sportértékén, a barátságon, a felénk áradó szereteten kívül lehetőséget
kaptunk a horvát lelkület mélyebb megértésére is. Vinkovciban
búcsúztunk a Horvát Postás Szakszervezet Elnök Asszonyától, Jadranka
Dumbovićtól, Milan Jukić elnök-helyettestől, Davor Kršićtől, Elnök
Asszony második helyettesétől, Mario Vrćek Szlavóniai regionális
vezetőtől, Mladen Vidaković Vukovár-Vinkovci területi szakszervezeti
vezetőtől.
Ezt követően elmehettünk a horvát Hős városba, Vukovárra.
Tolmácsunk
és kísérőnk, az anyai részről magyar Stojanović Erika szervezésében
megtekinthettük a város délszláv háborúban való ellenállásának 87
napját (1991.08.25-11.19) bemutató múzeumot. Valamennyiünket
megdöbbentett a temető, ahol a háború vukovári áldozatai nyugszanak,
valamint az óriási tömegsír helyén elhelyezett 938 fehér kereszt,
valamint az emlékmű. Az emlékhelyek megtekintését a Vukovártól 5 km-re
fekvő Ovcara-ban zártuk, ahol a háború alatt a mezőgazdasági kombinátot
az agresszorok koncentrációs táborrá alakították, és ide hurcolták
többek között a vukovári kórházban kezelt sérülteket, valamint a kórház
dolgozóinak egy részét, összesen 261 embert, majd a közelben kivégezték
Őket, és tömegsírba szórták a holttesteket. Az exhumálásokat követően
61 főnek nem bukkantak a hamvaira, az eredeti helyszínen, egy sötét
raktár falain az Ő fényképük villan fel megvilágítva 35
másodpercenként. A terem közepén un. fényörvényben olvashatók a nevek.
Mindemellett döbbenetes volt az is, hogy ezt a helyet, valamint a
temetőt a háborúban részt vett, volt katona mutatta be, néha
könnyeikkel küszködve…
Erika azt is elmondta, hogy a Vukováriak mindenkit nagyon tisztelnek, akik a városukba látogatnak, s mindezt mi is érezhettük.
Talán
kicsit különös a sport és a XX. század végének szomszédunkban történt
szörnyűségének az összekapcsolása, azonban a „Memorijalni Turnir Robert
Bajtal” is a háború következménye!
Az
emlékezések szerint Robert nemcsak népszerű kolléga, jó sportoló volt,
hanem néptáncolt is, s szeretett mulatni. A horvát kollégáktól ebből is
kaptunk mintát, nem véletlen, hogy Lechner Zoli, Pécs 2 posta vezetője
úgy köszönt el a Horvát Szakszervezet Elnök Asszonyától, Jadrankától,
hogy még nem látott horvát embereket mulatni, de ahogy ezt a postások
tették, az felejthetetlen számára, mint ahogy a Horvátországban töltött
három napunk is!
Utunkat Baranyában,
Vardaracon - házigazdáink szerint egy könnyű, én inkább kiadósnak (és
nagyon finomnak) nevezném – ebéddel zártuk.
Köszönjük
a Dunántúli Postás SE-nek a lehetőséget, a Horvát Postás
Szakszervezetnek, annak Elnök Asszonyának és valamennyi munkatársának,
a horvát postásoknak a mérhetetlen kedvességet, szeretetet!
Hvala Lijepa!
Nemes Margit
Felkerült 119 db fotó a képgalériába!
|
