[2012. 07. 05] Kelet-Mecseki túra (2012. június 23.)
(... nagy kaland a "csodaszarvassal")

Korábbi évek kedvező tapasztalatai alapján nagy várakozással indultunk a mai túrára. Sajnálatos módon a buszt csak kétharmadig töltöttük ki, de nincs az a rossz, amiben ne lenne jó: így pécsi túratársakat és gyermekeiket (Kinga, Bori, Zsófi és Máté) is magunkkal tudtuk vinni.
Kellemes, napsütéses időben indultunk Pécstől a mintegy 30 km-re lévő Magyaregregyre.
A túra kiindulópontja Máré csárda, túravezetők Rita és Béla régi ismerőseink, garancia, hogy ismét szép napunk lesz. Indulás előtt Pesti László finom kis "„mecseki itókával", Rita pedig a Béla által éjjel sütött, friss pogácsával kínálta lelkes csapatunkat.
Utunk a bővizű Textiles forrástól indult, kellemes árnyas - horhosokban, forrásokban gazdag - szép szálfaerdőben. Kellemes séta után érkeztünk meg Máré várához, melyet nem hagynak veszni, építik, tatarozzák. Itt csapatunk kétfelé vált, most következett a nehezebb rész, kb. 500 m szintemelkedés. A Pásztor forrásig még kellemes volt a további út. A forrásnál idősebb pár babgulyást főzött, no nem nekünk, de sebaj. Került elő a hátizsákokból sok-sok hazai finomság. Volt még a mecsekiből is, Bélától Villányi bor, Ritától pogi (mint kiderült, dupla készült).
A rövid pihenő után nekivágtunk a több száz méteres emelkedőnek "Németdöglésen" át a Cigány-hegyi kilátóhoz.
A kilátó előtt nem sokkal, páran akik először értünk fel a magaslatra, - tőlünk pár méterre – hatalmas szarvast láttunk a bozótban. Csendre intettük az utánunk érkezőket, ennek ellenére a kapitális méretű „csodaszarvas” a bozóton átgázolva csapatunk közé keveredett, nem kis riadalmat keltve. Szerencsére sérülés nélkül megúsztuk a szarvas kalandot. Feszültségoldásnak kárpótolt a Cigány-hegyi kilátóból elénk táruló látvány, meg a Rita által előadott – sajtóban is megjelent – kedves kis történetei. Szép volt!
Továbbhaladva,- utunkat emelkedők már nem tarkították - érkeztünk Kisújbányára, a "magyar Svájcnak" nevezett üdülő faluba, ahol kedves kis fogadóban olthattuk szomjunkat, s még mindig volt "hazai" is.
Ezután egy nagyon kellemes "vadregényes" völgyben, - csobogó vízesések, bedőlt mohás korhadó fák, madárcsicsergés, - többször a patakon átgázolva, kis erdei házak, halastavak mellett túrázva érkeztünk meg Óbányára, ahol már vártak a Máré váránál különvált túratársaink és a busz. Rövid töltődés után folytattuk utunkat a Schlossbergi romokhoz, illetve a közeli kilátóhoz, ahonnan ismét gyönyörű kilátásban volt részünk.
A szép túrával még nem ért véget a nap. Kedves Vendéglátóink vacsorára hívtak a Minaret vendéglőbe. A bőséges, finom vacsora után Wenczel Csilla és Bódog Erika esti belvárosi sétára vitte kis csapatunkat. Már többször voltam e kedves városban, de még mindig tud újat nyújtani.

A költő szavaival zárom soraimat: "ez ismét szép napja volt életemnek!"

Köszönet a Vendéglátóinknak!
a kisberk