[2012. 04. 20] Télből a tavaszba...

A március közepi Nemzeti Ünnepet megelőző napokon, a CSAPAT-tal együtt, kissé aggódva figyeltük az időjárás-előrejelzéseket: vajon kellemes erdei túrára alkalmas lesz-e az ünnep napja?
Aztán úgy döntöttünk, hogy ilyen aprósággal, mint a hőmérséklet, nem törődünk és kora reggel nekivágtunk az útnak. Azon azért kissé meglepődtünk, hogy rögtön a szálkai indulás után, az erdőben még hófoltokat és jéggel borított pocsolyákat, vad-itatókat is láttunk. No meg bizony, a hideg szél is borzongató hatást tett ránk.
Mit tehettünk? Aktívabb mozgásra váltottunk, a fokozott "kalória"-bevitelről pedig, egymást is kínálva, gondoskodtunk.
Arra azért a folyamatos mozgás közben is szakítottunk időt, hogy megcsodáljuk az ébredező természet sok apró jelét: az út közben többször is utolért éhes szarvascsordát, a meglepődve figyelő nyuszikat / lehet, hogy ők már a húsvétra készülődnek ilyenkor? /, a rügyező bokrokat és fákat, a már kinyílt sok-sok apró virágot, és a legmerészebb első pillangókat. És bizony rácsodálkoztunk a természet bölcs rendjére; a napsütötte déli, és a zordabb északi domboldalak közötti különbségekre.
A MEDVEHAGYMÁNAK viszont ismét szerencséje volt velünk: miután még csak illatmintányi mennyiségnek megfelelően zöldült ki, így kegyelmet kapott – azzal a fenyegetéssel, hogy még visszajövünk!
Az óramutató előre haladtával aztán jólesően érzékeltük, hogy egyre melegebb lesz, és a szél is alábbhagyott. Ilyen körülmények között bizony jó lett volna egy erdőjárókhoz méltó, sültszalonnás ebédet elkölteni, de erről - tekintettel a tűzgyújtási tilalomra, amelyet fegyelmezett kiránduló módjára betartottunk - ezúttal le kellett mondanunk. Így út közben meg-megállva, a "kifogyhatatlan" tartalmú hátizsákokból előkerülő finomságokkal csillapítottuk éhségünket.
A délutáni kilométereket aztán már kifejezetten tavaszi időjárásban - no meg főként dombnak felfelé - tettük meg. Így nem csoda, hogy végül már nemcsak a kabátok, hanem a pulóverek is lekívánkoztak rólunk.
A délután közepén tartott túra-záró megbeszélésen – amelyre a szekszárdi kies Séd-patak melletti egyik "cégéres megállító-helyen" kerítettünk sort, megelégedetten állapítottuk meg, hogy tavaszi "felfrissülésünket" jól szolgálta a megtett mintegy húsz kilométer. És... folyt. köv!
Mácsik Pál

[ képgaléria ]