[2011. 11. 12] Túra a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi körzetben

"Itt van az ősz, itt van újra..." írja Petőfi Sándor, számomra egyik kedves versében. November hatodikát írunk. Amerre a szem ellát, piros,sárga és barnás falevelekkel tarkított az erdő. A novemberi napsütésnek hálásak vagyunk, különös fénnyel világítja meg a természetet, ilyen kellemes, őszi időben az erdőt járni élvezet.
Köves-tetőről indulunk, itt található egy fonolit bánya. A fonolit vulkanikus kőzetet csengő kőnek is nevezik, összeütve csengő hangot ad. Körülnézünk, készítünk néhány fotót. A csipkebogyó is beérett, megcsípte a dér, de a túratársaknak nem ízlik.
Többször megállunk, pihenünk és muszáj megkóstolni a hátizsákokban rejtőző legalább négy-ötféle almás, meggyes és diós süteményt. János vörösborral kedveskedik a csapatnak.
Bokáig gázolunk az avarban. Száraz a talaj, régen érte már csapadék. Gombát keresnénk, nem sok sikerrel. De mégis: gyapjas tintagomba kelleti magát, szólóban, aztán néha csoportban. Leszedjük, túratársunk, Margó hazaviszi.....később fokhagymás-hagymás ételt készít belőle.
Változatos a mai túra-útvonal, viszonylag kevés szinttel. Megjárjuk a Vasasi-árkot, érintjük a Hármas-bükköt, nemsokára Budafára érünk. Magas, széles lombkoronájú fa áll az út szélén, tele fagyönggyel.
A budafai erdészház egyik lakója, Morgó kutya vad ugatással jelzi, hogy a felség- területére érkeztünk. Ki kell engesztelnünk: sokáig simogatjuk, barátkozunk vele.
Néhány percet kell csak várnunk a távolsági autóbusz járatra, amely Pécsre visz bennünket.
Kellemes, egyéni "levezető" pihenés következik a gyalogtúra után.

Pécs, 2011. november 6. Máté Rita