Boldog lennék, ha a következő gondolatok párbeszéd formájában zajlanának, de erre Te már nem adtál módot. Nem volt szép Tőled, hogy ilyen fiatalon (55), váratlanul itt hagytál bennünket. A családodat, barátaidat, munkatársaidat, sporttársakat, ismerősöket. Te, aki úgy szeretted az életet, és a kitartás volt egyik nagy erényed, most föladtad?! 
Nagyon korai volt ez a búcsú, még olyan sok minden történhetett volna velünk, annyi mindent tehettünk volna még együtt. Emlékszel, a sport „hozott össze” bennünket, amiből hamar barátság lett és most már cáfolhatatlan, hogy ez egy életen át tartott.
Szinte még gyerekfejjel, 14 évesen hagytad el a szülői fészkedet, hogy Kisvárdáról érkezve, Pécsett szerezz építőipari szakmát magadnak. Egyedül érkeztél az ismeretlenbe, teljesen magadra voltál utalva, így az élet korán rákényszerített az önállóságra. Figyelemre méltó volt, ahogy különösebb segítség nélkül, ilyen fiatalon helytálltál. Nem kallódtál el, nem mentél bele zűrős ügyekbe, becsülettel élted a mindennapjaidat.
Úgy érzem életed fontos állomása volt, amikor úgy döntöttél, hogy a futballigényedet a Pécsi Postás Sportkörnél elégíted ki. Jó környezet, kiváló közösség, a későbbiekben többször említetted, milyen sokat jelentett ez akkor Neked, ugyanúgy, mint amikor nem sokkal később munkahelyet váltottál és a Pécs 1 kézbesítője lettél. Nem volt gondod a beilleszkedéssel, hisz’ született társasági ember voltál, rengeteg pozitív személyiségi jeggyel megáldva. A humoroddal pedig gyorsan középpontba kerültél és kápráztattad el környezetedet.
Nem tudunk már együtt visszatekinteni a közös élményeinkre, pedig hetekig tudnánk beszélni a történtekről. 36 évet töltöttünk el úgy, hogy kapcsolatunk napi szinten élt, úgy munkahely, mind sport viszonylatában. A sport, azon belül a foci sokat jelentett számodra. Rengeteg meccset játszottunk egymás mellett a Postás színekben. Emlékszel, az Országos Postás Szpartakiádon páros fejelésben kiváló játékod eredményeképpen, mi lettünk a bajnokok.
Sporton belül a játékvezetés terén lettél igazán sikeres. Együtt vizsgáztunk le és számtalan mérkőzésen működtünk együtt. Tehetséged, szorgalommal párosult, így a siker kikerülhetetlen volt számodra. Gyorsan haladtál a ranglétrán, meg sem álltál a Nemzeti Bajnokság legmagasabb fokáig. Asszisztensként számos rangos mérkőzésen lengettél, sőt néhány nemzetközi találkozón is közreműködtél. Sosem felejtetted el, hogy honnan indultál, milyen támogatásokat kaptál céljaid eléréséhez. Amikor kellő rutinra és tapasztalatra tettél szert, azonnal a feltörekvő fiatalokat igyekeztél támogatni, és meghatározó szerepet töltöttél be a baranyai játékvezetés közvetlen irányításában is.
Az ezredforduló környékén munkakörödben is változás történt és a továbbiakban kézbesítő ellenőrként dolgoztál, míg az egészségi állapotod meg nem romlott. Kedélyállapotod volt az első, ami jelezte ezt a szomorú változást, ami sajnos rövid idő után a nyugdíjaztatásodhoz vezetett. Visszafogottabb lettél, kerülted a korábban számodra oly sokat jelentő társasági megjelenéseket. És egyszer csak jött a hír, a Jani itt hagyott bennünket, - elment örökre…  
Búcsúzunk Tőled, nyugodj békében János!    (vf)


A képen, Jani az állók közül jobbról a második....